Mi lesz velünk baloldali és liberális emberekkel? A jobboldal éppen történelmi győzelemre készül. Eközben:
1. Volt és jelenlegi liberális prominensek vagy zavaros profilú egyesület alapításába kezdtek vagy azt tanácsolják, hogy nincs itt az ideje a liberális politizálásnak, most a szabadság kis köreit, civil mozgalmat kell alapítani (mondjuk van ebben annyi szépséghiba, hogy pont azok mondják ezt, akik aktív szerepet játszottak abban, hogy már egy jó ideje leginkább egy civil sem állt szóba pártjukkal).
2. Az MSZP leginkább saját magával van elfoglalva, amióta hozzáértés hiányában kiszervezte a kormányzást külsősöknek. Korrupciós botrány, korrupciós botrány hátán, az országgyűlési lista tuti befutó helyeiért folyó élethalálharc.
A személyesen kínos, politikailag vállalható Molnár Oszkáros jobboldallal most nem foglalkoznánk, lesz rá bőven időnk (hiszen kormányon lesznek).
A kérdés ugyanis az, hogy mi lesz a többiekkel? Mi lesz velünk, magukat liberálisnak, baloldalinak gondoló emberekkel ebben az országban? Mi lesz velünk, akik nem hiszünk abban, hogy attól majd minden jóra fordul, ha a nemzet örökös miniszterelnöke újra valóban miniszterelnök lehet? Sőt már egy Fidesz-Jobbik többség (könnyen kétharmados többség) gondolatától is elszörnyedünk. Pontosabban elszörnyednénk, ha nem lennénk végtelenül fásultak és kiábrándultak attól, ami itt baloldali és liberális kormányzás, politizálás címén 7 éve folyik.
Mi lesz az országgal? Hiszen épp az a jobboldal kerül hatalomra, ami mindent tagad, amiben mi hiszünk. Attól még ugyanis, hogy sikerült szitokszóvá változtatni a "reform"-szót, működőképessé kellene tenni valahogy Magyarországot. És nincsenek harmadikutas, "magyar" megoldások, ahogy a gravitáció sem működik másképp kis hazánk határain belül (akárhogy is magyarázza bárki ennek az ellenkezőjét). Ha egy nyugat-európai szintű életszínvonalat szeretnénk, ahhoz olyan gazdasági teljesítmény, olyan tudás, olyan jogállami működés, olyan adófizetői fegyelem is kell.
És olyan társadalmi nyitottság is. Mert mi lesz velünk, akik nem értünk egyet a szegény- és cigányellenes hecckampánnyal, intézkedésekkel? És mi lesz azokkal, akik ellen a gyűlölet és a nagyon is húsbavágó intézkedések irányulnak? Mert társadalmi béke nélkül nem lesz itt fejlődés sem, nem lehet honfitársaink harmadát kirekeszteni a nemzetből, köztük a magyarországi cigányság egészét. Azok a társadalmak jómódúak, versenyképesek, azokban az országokban jó élni, amelyek nyitottak, ahol a rossz körülmények közé született és/vagy a többségtől eltérő adottságokkal (bőrszínnel, vallással, etnikai hovatartozással, szexuális beállítottsággal) rendelkező emberek előtt is nyitva áll a társadalmi felemelkedés útja. Ilyan ország például, hogy csak közel hasonló vagy kisebb lélekszámú országokat említsünk, Svédország vagy Finnország. A kérdés csak az, hogy mi melyik utat kívánjuk követni.
Elég sok minden forog tehát kockán.
