Már majdnem két hét telt el azóta, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság a cigány kisebbséget és az egész országot több mint egy évig rettegésben tartó sorozatgyilkosságokkal kapcsolatos tényfeltáró vizsgálatát befejezte. A bizottság a jelentést nagy többséggel fogadta el, és nyilvánosságra is hozta. Az eltelt két hét alatt azonban mind a (legnagyobb) kormánypárt, mind pedig maga a kormány elmulasztotta levonni a szükséges következtetéseket.

Tóth Károly, a Nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s tagja elfogultnak, politikailag motiváltnak minősítette a bizottság jelentését (ebben nagy segítségére volt néhány elfogult újságíró is) - a többi szocialista bizottsági tag pedig inkább kampányra készült a kétségkívül fájdalmas szembenézés helyett. Szilvásy György, volt titkosszolgálatokért felelős miniszter azonban tovább tudta fokozni az addig fokozhatatlannak tűnő cinizmust. Annyival vélte letudni ugyanis a hat ártatlan ember, köztük egy 6 éves kisfiú életébe kerülő sorozatgyilkossággal kapcsolatos felelősségét, hogy megjegyezte, ha minden ügyet képesek lennének csírájában elfojtani a hatóságok, akkor Magyarországon nem lenne többé bűnözés. Mielőtt azonban a bizottsági jelentés fogadtatásával továbbmennénk, nézzük meg röviden, mit is állapított meg a bizottsági összefoglaló.

Számunkra a legfontosabb a Laborc Sándor kinevezése után történt szervezeti átalakítás volt, melynek a gyilkosságsorozat szempontjából legfontosabb motívuma a hagyományos információs útvonalak megváltoztatása volt. Miközben a szervezeti átalakítás, bármilyen intézményről is legyen szó, frissességet adhat egy elavult rendszernek és hatékonyabbá teheti a működését, a szolgálatok esetében hatásköri zavarokat, humánpolitikai problémákat (alkalmatlan középvezetés, túlterhelt operatív szint) és egyes esetekben akár 40%-os létszámhiányt is eredményezhetett. Bár korábban sem működhettek igazán jól a szolgálatok (gondoljunk csak a Teve utcai rendőrpalota megsorozására, amely máig felderítetlen, vagy a 2006. szeptemberi tévészékház-ostromra, mely teljes meglepetésként érte a hatóságokat), a felderítési hatékonyság az átszervezések után jelentősen csökkent és megbénult a szervezeten belüli információáramlás.

Így történhetett meg, hogy bár mind 2008 elején, a gyilkosságok kezdete előtt, mind pedig 2009 tavaszán, a tatárszentgyörgyi (2009.02.22) tragédia után a nemzetbiztonsági szolgálat látókörébe került az egyik elkövető, méghozzá fegyverbeszerzési kísérlet alapos gyanújával, a Hajdú-Bihar megyében begyűjtött töredékinformációk bizonyos vezetési szinteken elakadtak, további vizsgálatra a megyei szervek sem utasítást, sem pedig informális bíztatást nem kaptak. Az említett személy azóta előzetes letartóztatásban ül - miközben a nemzetbiztonság már 2007 óta tudja, hogy

• neonáci nézeteket vall
• többször kísérletezett fegyverbeszerzéssel (ez azért is fontos, mert már az első két gyilkosság után tudni lehetett, hogy azokat különböző fegyverekkel hajtották végre)
• telefonálásainak lehallgatása után mindössze két hét elteltével az egész elkövetői kört fel tudta térképezni a rendőrség, ám ez csak 2009 nyarának elején kezdődött meg

Ki kell mondani tehát, és ezzel a jelentés adós marad, hogy hatékony nemzetbiztonsági működés esetén a sorozatgyilkosság megakadályozható lett volna, de legalábbis a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után további két emberéletet lehetett volna megmenteni (a tiszalöki és kislétai áldozatok életét) - a bizottság legaktívabb tagja, Gulyás József azonban precíz nyilatkozataival pótolta ezt a hiányt. A nemzetbiztonsági mulasztások éppen azért súlyosak, mert bár a gyilkosok alaposan terveztek és képzett fegyveres segítségével követték el a támadásokat, fegyverszerzési kísérletük kétszer is fennakadt egy rutinellenőrzésen, azaz semmilyen különleges elterelést, megtévesztést nem használtak. Elgondolkodtató továbbá, hogy az operatív teendőkön kívül semmilyen stratégiai gondolkodás nem folyt a szolgálatokon belül az erősödő és militarizálódó rasszista csoportokkal kapcsolatban. A sorozatgyilkosságok alatt pedig a rendőrség hírigényét még minimális szinten sem volt képes kielégíteni a nemzetbiztonság. A szolgáltatott adatok ráadásul, mint később kiderült, inkább dezinformálták a nyomozókat, mintsem nyomra vezették volna őket.

Hat emberéletet követelt az a 2006 ősze óta tartó folyamat, amely a rasszizmus elsöprő terjedésében, szélsőjobboldali szervezetek és paramilitáris egységeik törvények feletti működésében, az uszító hangnem legitimálásában öltött testet. Súlyos és soha meg nem bocsátható felelősség terheli ezért a szélsőjobbnak folyamatosan gesztusokat tevő Fideszt, ám talán még súlyosabb a nemzetbiztonságot szervezetileg szétverő, a szolgálatokat létszámhiányos állapotba és erkölcsi mélypontra taszító Gyurcsány-kormányt és az ehhez felelőtlenül asszisztáló szocialista pártot.

A SZEMA egyik legfontosabb követelése az állami és közigazgatási szervezetek és hatóságok működésének teljes átvilágítása, a működés átláthatóvá tétele a lehető legnagyobb mértékben. Transzparensebb működés esetén talán már hónapokkal a sorozatgyilkosságok kezdete előtt fény derült volna a rendőrség, a Nemzeti Nyomozóiroda és a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti elégtelen együttműködésre, a szolgálatok súlyos szervezeti problémáira. Ha időben érkeztek volna a rendőrség részéről a figyelmeztetések, talán ma hattal több magyar állampolgár élhetne, köztük egy hatéves gyermek is. Talán akkor Magyarországon kevésbé rettegnének cigány honfitársaink, hogy bármikor lecsaphat rájuk egy apró, félprofi neonáci banda, amely válogatás nélkül gyilkol szülőket és gyermekeket. Az állandó rettegés ugyanis mindenképp konfliktusokhoz és indokolatlan önvédelmi reakciókhoz vezet.

Közös felelősségünk, hogy minden ember biztonságban érezhesse saját és gyermekei életét Magyarországon.