Írtam egy cikket a Népszabadságban egyszer A zsarnokság nosztalgiája címmel, amiben a Kádár-rendszerrel kapcsolatos nosztalgiát próbáltam árnyalni. Röviden: a Kádár-rendszer egy diktatúra volt - mint ilyen, csak visszataszító lehet -, ami egy forradalom leverésében, gyilkosságokban, megtorlásban született, elnyomásra, hazugságokra és a szovjet hadsereg itteni "ideiglenes" állomásozására épült.
Most meg kell írnom cikkem másik felét, a Horthy-rendszerrel kapcsolatos nosztalgiáról is, amiben politikailag a Jobbik utazik. Éppen a kormányzó fehérlovas budapesti bevonulásának megünneplésére készülnek.
Horthy rendszere hazugságban született, uralmát terrorral, gyilkosságokkal alapozta meg. A rendszer végig hazugságokra épült és olyan mértékű morális züllést okozott az országban, amire még nem volt példa morális mélypontokkal teli történelmünkben. A Horthy-rendszer revíziót hirdetett, miközben aláírta a trianoni békeszerződést, ez volt ugyanis létrejöttének egyik feltétele. A Horthy-rendszer állami szintre emelte az antiszemitizmust, az ájtatos álkeresztény-kurzust, mindezt valami szociális igazság nevében, miközben a lehető legkeményebben tartatta be a nagybirtok, feudális kizsákmányoló rendszerét, a vadkapitalista viszonyokat az iparban, fosztotta meg a vidéki népességet szavazati jogától (ezt hívták nyílt szavazásnak, ahol a csendőrség biztosította, hogy a paraszt jól szavazzon). A Horthy-rendszer a feszítő szociális és agrár kérdést, a hihetetlen nyomort az antiszemitizmusban, az ellenforradalmi retorikában, a revizionizmusban próbálta levezetni. Nem is tehetett mást, hiszen ezek megoldásának maga a rendszer volt a legnagyobb akadálya, hiszen ezért született. Hogy megakadályozza a demokráciát, amit taktikusan a kommunizmussal és egy huszáros vágással a "zsidókkal" azonosított.
A kezdet:
Horthy Miklós személyesen felelős a doni katasztrófáért. Felelős azért is, hogy tulajdonképpen átadta a hatalmat a megszálló németeknek azzal, hogy a magyar hadsereget nem mozgósította, vagyis meg sem kísérelte a háborúból való kiugrást. De ami még rosszabb, személyesen felelős azért, hogy személyével legitimálta a megszállók által a kiszolgálásukra állított Quisling-kormányt. Viselkedésével biztosította a jogfolytonosságot, még a látszatát is kerülte annak, hogy a megszállók által irányított, gonosztevőkből álló bábkormány nem tekinthető legitim kormánynak, valamint így lett "legitim" a nyilas rémuralom is.
Bibónak igaza volt, ha ebben, legalább életében egyszer képes lett volna államférfiként viselkedni, akkor talán a magyar közigazgatás és hadsereg, és a többi erőszakszervezet sem működött volna együtt a német megszállókkal az ország kifosztásában, a magyar társadalom talán szembefordult volna a nácikkal. Nem maradtunk volna egy értelmetlen, vesztett, az országot romhalmazzá tevő háborúban, a világtörténelem talán leggonoszabb államának utolsó csatlósai, és nem utolsó sorban, sőt elsősorban félmillió magyar állampolgárt sem lehetet volna olajozottan, gyorsan, hatékonyan haláltáborokba deportálni. Horthy Miklós és rendszere felelős azért, hogy ebben az országban legalább 600 ezer embert fosztottak meg alapvető jogaitól, különböztették meg őket, majd a csecsemőtől az aggastyánig, állatként vagonokba terelték és lemészárolták őket. Horthy felelőssége a deportálásokban megkerülhetetlen, hiszen végül mégiscsak le tudta állítani, amikor már akkora volt a nemzetközi nyomás és annyira biztos a közeli vég, így a számonkérés.
Két szilágysomlyói túlélő, akiket saját hazájuk 6 évesen deportált Auschwitzba:
Persze semmi sem fekete-fehér, így a Horthy-rendszer sem. A Horthy-rendszer alatt, a fehér terror megfékezése után, az első zsidótörvényig, többé-kevésbé állampolgári egyenlőség és nagyjából jogbiztonság volt. Nagyobb részt szabad volt a sajtó. Voltak ellenzéki pártok, még képviselőik is ültek az Országgyűlésben. Fejlesztették az oktatást, a világválság beköszöntéig végülis felépült az ország a teljes csődből, a gazdaság magához tért a háborús és a trianoni sokkból. Nem igaz, hogy a Horthy-rendszer az elejétől a végéig fasiszta lett volna, hogy nem lettek volna tisztességes törekvések a rendszert támogató egyes politikusok részéről.
Csakhogy ezek mind hiábavalók voltak, mert a rendszer maga olyan kereteket szabott meg, amelyek nem voltak alkalmasak a társadalmi feszültségek, problémák levezetésére, megoldására. Ez és a nemzetközi környezet, a revíziós politika, az új háborúba sodródás ágyazott meg történelmünk legnagyobb tragédiájának. De a kormányzó felelőssége tagadhatatlan, talán a végső katasztrófa, ha nem is elkerülhető, de enyhíthető lett volna.
És a vég:
Egy ilyen embert, és ilyen rendszert, demokrata, de úgy is mondhatnám, ép eszű ember nem ünnepel. Horthy és rendszere a magyar történelem egyik tragédiába torkolló vakvágánya. Úgy is kellene kezelni. Természetesen Horthy szellemét a mérsékelt jobboldal engedte ki a palackból, mint annyi minden mást, amit most nem tudnak visszaparancsolni. Jobboldali honfitársaimnak csak azt tudom javasolni, hogy legalább elkezdhetnék megpróbálni, amíg nem lesz késő.
