A zsarnokság nosztalgiája - Horthy Miklós fehér lovas bevonulására emlékezik a Jobbik - Szabad Szemmel

HTML

Szabad Szemmel

Magyarország szabad szemmel. A Szabad Emberek Magyarországért tagjainak, szimpatizánsainak blogja. Az oldalon megjelenő bejegyzések nem a SZEMA hivatalos álláspontját, hanem a szerzők véleményét tükrözik. A SZEMA állásfoglalásai, közleményei a párt honlapján olvashatók: www.szema.hu

Friss topikok

Linkblog

A zsarnokság nosztalgiája - Horthy Miklós fehér lovas bevonulására emlékezik a Jobbik

2009.11.20. 01:07 La_Fayette (törölt)

Írtam egy cikket a Népszabadságban egyszer A zsarnokság nosztalgiája címmel, amiben a Kádár-rendszerrel kapcsolatos nosztalgiát próbáltam árnyalni. Röviden: a Kádár-rendszer egy diktatúra volt - mint ilyen, csak visszataszító lehet -, ami egy forradalom leverésében, gyilkosságokban, megtorlásban született, elnyomásra, hazugságokra és a szovjet hadsereg itteni "ideiglenes" állomásozására épült.

Most meg kell írnom cikkem másik felét, a Horthy-rendszerrel kapcsolatos nosztalgiáról is, amiben politikailag a Jobbik utazik. Éppen a kormányzó fehérlovas budapesti bevonulásának megünneplésére készülnek.

Horthy rendszere hazugságban született, uralmát terrorral, gyilkosságokkal alapozta meg. A rendszer végig hazugságokra épült és olyan mértékű morális züllést okozott az országban, amire még nem volt példa morális mélypontokkal teli történelmünkben. A Horthy-rendszer revíziót hirdetett, miközben aláírta a trianoni békeszerződést, ez volt ugyanis létrejöttének egyik feltétele. A Horthy-rendszer állami szintre emelte az antiszemitizmust, az ájtatos álkeresztény-kurzust, mindezt valami szociális igazság nevében, miközben a lehető legkeményebben tartatta be a nagybirtok, feudális kizsákmányoló rendszerét, a vadkapitalista viszonyokat az iparban, fosztotta meg a vidéki népességet szavazati jogától (ezt hívták nyílt szavazásnak, ahol a csendőrség biztosította, hogy a paraszt jól szavazzon). A Horthy-rendszer a feszítő szociális és agrár kérdést, a hihetetlen nyomort az antiszemitizmusban, az ellenforradalmi retorikában, a revizionizmusban próbálta levezetni. Nem is tehetett mást, hiszen ezek megoldásának maga a rendszer volt a legnagyobb akadálya, hiszen ezért született. Hogy megakadályozza a demokráciát, amit taktikusan a kommunizmussal és egy huszáros vágással a "zsidókkal" azonosított.

A kezdet:

 

Horthy Miklós személyesen felelős a doni katasztrófáért. Felelős azért is, hogy tulajdonképpen átadta a hatalmat a megszálló németeknek azzal, hogy a magyar hadsereget nem mozgósította, vagyis meg sem kísérelte a háborúból való kiugrást. De ami még rosszabb, személyesen felelős azért, hogy személyével legitimálta a megszállók által a kiszolgálásukra állított Quisling-kormányt. Viselkedésével biztosította a jogfolytonosságot, még a látszatát is kerülte annak, hogy a megszállók által irányított, gonosztevőkből álló bábkormány nem tekinthető legitim kormánynak, valamint így lett "legitim" a nyilas rémuralom is.

Bibónak igaza volt, ha ebben, legalább életében egyszer képes lett volna államférfiként viselkedni, akkor talán a magyar közigazgatás és hadsereg, és a többi erőszakszervezet sem működött volna együtt a német megszállókkal az ország kifosztásában, a magyar társadalom talán szembefordult volna a nácikkal. Nem maradtunk volna egy értelmetlen, vesztett, az országot romhalmazzá tevő háborúban, a világtörténelem talán leggonoszabb államának utolsó csatlósai, és nem utolsó sorban, sőt elsősorban félmillió magyar állampolgárt sem lehetet volna olajozottan, gyorsan, hatékonyan haláltáborokba deportálni. Horthy Miklós és rendszere felelős azért, hogy ebben az országban legalább 600 ezer embert fosztottak meg alapvető jogaitól, különböztették meg őket, majd  a csecsemőtől az aggastyánig, állatként vagonokba terelték és lemészárolták őket. Horthy felelőssége a deportálásokban megkerülhetetlen, hiszen végül mégiscsak le tudta állítani, amikor már akkora volt a nemzetközi nyomás és annyira biztos a közeli vég, így a számonkérés.

Két szilágysomlyói túlélő, akiket saját hazájuk 6 évesen deportált Auschwitzba:

 

Persze semmi sem fekete-fehér, így a Horthy-rendszer sem. A Horthy-rendszer alatt, a fehér terror megfékezése után, az első zsidótörvényig, többé-kevésbé állampolgári egyenlőség és nagyjából jogbiztonság volt. Nagyobb részt szabad volt a sajtó. Voltak ellenzéki pártok, még képviselőik is ültek az Országgyűlésben. Fejlesztették az oktatást, a világválság beköszöntéig végülis felépült az ország a teljes csődből, a gazdaság magához tért a háborús és a trianoni sokkból. Nem igaz, hogy a Horthy-rendszer az elejétől a végéig fasiszta lett volna, hogy nem lettek volna tisztességes törekvések a rendszert támogató egyes politikusok részéről.

Csakhogy ezek mind hiábavalók voltak, mert a rendszer maga olyan kereteket szabott meg, amelyek nem voltak alkalmasak a társadalmi feszültségek, problémák levezetésére, megoldására. Ez és a nemzetközi környezet, a revíziós politika, az új háborúba sodródás ágyazott meg történelmünk legnagyobb tragédiájának. De a kormányzó felelőssége tagadhatatlan, talán a végső katasztrófa, ha nem is elkerülhető, de enyhíthető lett volna.

És a vég:

 

Egy ilyen embert, és ilyen rendszert, demokrata, de úgy is mondhatnám, ép eszű ember nem ünnepel. Horthy és rendszere a magyar történelem egyik tragédiába torkolló vakvágánya. Úgy is kellene kezelni. Természetesen Horthy szellemét a mérsékelt jobboldal engedte ki a palackból, mint annyi minden mást, amit most nem tudnak visszaparancsolni. Jobboldali honfitársaimnak csak azt tudom javasolni, hogy legalább elkezdhetnék megpróbálni, amíg nem lesz késő.

 

 

 

11 komment

Címkék: trianon jobboldal holokauszt jobbik revízió második világháború horthy miklós bibó horthy rendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://szabademberek.blog.hu/api/trackback/id/tr871538513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bomih 2009.11.22. 12:07:18

Jobbik-szimpatizánsként minden sorral egyetértek.
Miközben a párt a mai valóság riasztó jelenségeire keresi a választ, teljesen szükségtelen ideológiai ballaszttal terheli meg mind a pártokráciát, mind a remélt szavazótábort. Demokratikusan működő szervezetként a képviseleti demokrácia talaján kíván hatalomra jutni, a parlamentre vonatkozó program-csírái a tisztesség és a racionalitás talaján állnak. Úgy tűnik nem készülnek sem az állam-, sem a kormányforma lényeges megváltoztatására. A közbiztonság-csendőrség összefüggéseit értem. De mi szükség van mindehhez Horthy Miklósra, valamint a homályos és több változatú történelmi alkotmány (Szentkoronatan) általuk igényelt passzusait miért nem képesek szabatosan írásba foglalni ?

Tyreo 2009.11.23. 02:47:52

én is Jobbik szimpatizáns vagyok de azzal a kijelentéssel, hogy Horthy felelős a Don kanyarért nem értek egyet mert Horthy nem kifejezetten önszántából lépett be a háborúba ahogy ezt később le is írta:

Helyzetünk ugyanolyan volt, mint Romániáé. Ezt Grigore
Gafenru, az akkori moszkvai román követ olyan tömör és találószavakkal
ecseteli:
„A Reich és a Szovjetunió között bekövetkezett szakítás
magával rántotta a háborúba Olaszországot, Romániát,
Magyarországot, Szlovákiát és Finnországot
a szovjettel szemben. Németországnak sikerült, hogy
azokra a népekre, melyeket nyomása alatt tartott, rákényszerítse
akaratát: az egyiket belehajtotta a háborúba,
a másikra ráeroszakolta, hogy szolidaritását
valamilyen tettel tanúsítsa. Részvételük a háborúban
olyan szükségszeruség következménye volt, melynek
hatása alól egyikük sem vonhatta ki magát.
A megszállott országok Európa új urának megfizették
a maguk véradóját. A ‘szövetségeseknek’ ez a
résztvétele egyébként elovigyázatossági intézkedés
volt, nehogy a világra Hitler által rászabadított pusztító
viharban ugyanúgy megsemmisüljenek, mint Lengyelország,
Csehszlovákia és Jugoszlávia eltuntek
egymás után. A németek oldalán való hadbalépés
annyit jelentett, hogy az illeto állam fennmaradása
érdekében megfizette a biztosítási díjat. Beletörodés
volt a segédcsapatok hajtóereje. Semmivel sem lelkesültek
jobban, – int azok a kis német fejedelmek, akik
egykor Napoleont Oroszországba követték. Azok is,
ezek is egyaránt tudták, hogy a gyozelem nem az o
gyozelmük és hogy a „nagy hadsereg” válogatott
csapatainak csak egyetlen kiváltságában osztozkodhatnak:
a hosi halál dicsoségében.”

Mi, amennyire csak lehetett, eddig kivontuk magunkat a
Hitler által óhajtott korlátlan szövetség megkötése alól és még
1941. június 22-e után is ennek a politikánknak folytatására
tettünk kísérletet. Közvetlenül a német támadás megkezdése
után ismét kaptam olyan levelet Hitlertol, amilyent az ember
237
kelletlen érzéssel, vonakodva bont fel. Azt kívánta, hogy
üzenjünk hadat a Szovjetuniónak. Az elso minisztertanácson,
mely errol tárgyalt, Bárdossy miniszterelnök még a diplomáciai
összeköttetés megszakítására sem volt hajlandó és úgy gondolta,
hogy magatartásunkhoz moszkvai követségünk tájékoztató
szolgálatának hasznosságára való hivatkozással a németek
belenyugvását is elérheti. Amikor Jagow német követ a
külügyminiszteri sajtóiroda közleményébol értesült errol,
azonnal felkereste Bárdossyt és kijelentette, hogy a diplomáciai
kapcsolat megszakítása a legkevesebb, amit Berlin a magyar
kormánytól vár. Június 23-án ismét összeült a minisztertanács
és megtárgyalta Werth vezérkari fonök eloterjesztését, mely
haladéktalan hadüzenet érdekében foglalt állást. Hivatkozott
arra, hogy Románia máris belépett a háborúba, úgy hogy Magyarország
a helyett, hogy egész Erdély megszerzésére nyílnék
kilátása, vonakodásával a bécsi döntésben visszakapott részét
is kockára teszi. Bárdossy álláspontját ez az érv sem ingatta
meg és ehhez a kormány tagjai is csatlakoztak Györffy-
Bengyel tábornok kivételével, aki a távollevo Bartha Károly
honvédelmi minisztert képviselte és az o utasítását követte. A
határozat az volt, hogy a diplomáciai kapcsolatot megszakítjuk,
de tovább nem megyünk

Ennek megfeleloen adtam választ Hitlernek és közöltem,
hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy Oroszországnak
még hozzá minden kihívás nélkül – hadat üzenjen. Az
ilyen lépés a két ország méretei között fennálló igen nagy különbségre
és eroink csekély voltára tekintettel valóban nevetségesnek
látszott elottem.
Június 26-án az a hír lepett meg bennünket, hogy Kassát
és Munkácsot bombatámadás érte. Werth vezérkari fonök jelentése
szerint az azonnali vizsgálat azt állapította meg, hogy a
támadást szovjet repülogépek hajtották végre. Egy bombarepeszdarabon
a leningrádi hadiszergyár jegyét ismerték fel. Ezzel
a „kihívás” bekövetkezett és június 27-én megjelent a hivatalos
nyilatkozat:
„Magyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközi
jogellenes, ismételt szovjetorosz légitámadás
238
miatt a Szovjetunióval hadiállapotban lévonek tekinti
magát.”

Nem kímélhetem meg Bárdossyt attól a szemrehányástól,
hogy azokban a válságos napokban eltitkolta elottem moszkvai
követünk egyik táviratát, melyrol csak három évvel késobb
értesültem. Ekkor Bárdossy, nyomatékos kérdésemre, be is
ismerte ezt a tényt. Kristóffy követ távirata azt a jelentést tartalmazta,
hogy Molotov Magyarország semleges magatartása
esetére az erdélyi kérdésben a szovjet támogatását helyezte
kilátásba. Ennek az ajánlatnak komolyságára vallott, hogy követségünknek
június 23-át követoleg még nyolc napon át lehetové
tették, hogy a szokásos rejtjeles táviratok útján érintkezzék
Budapesttel. Moszkva ezenkívül erélyesen cáfolta,
hogy a magyar városok ellen intézett „kihívó” bombatámadásokat
szovjet repülogépek hajtották végre.
Molotov ígéretének, melyet Kristóffynak tett, bizonyára
kérdéses az értéke; nagyhatalmak ilyen vonatkozásban nem
éppen tartózkodóak, ha arról van szó, hogy kis államokat bevonjanak
a háborúba, vagy attól távol tartsanak, különösen pedig
akkor, ha ígéretük másnak a számlájára történik. Moszkva
cáfolata azonban szemben a saját vezérkari fonökünk jelentésével
– megfelelt a valóságnak!
Erre a keseru megállapításra a tények kényszerítenek.
Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár 1944-ben olyan
titkos összejátszásról tett nekem utólag jelentést, amilyennek
lehetoségével sohasem számoltam. Az elozmények közvetlen
ismerete alapján mondta el Bárczy, hogy Krudy Ádám repüloezredes,
a kassai repülotér parancsnoka írásban jelentette Bárdossy
miniszterelnöknek, hogy o saját szemével látta, hogy a
bombákat német repülogépek dobták le. Idoközben azonban a
hadiállapot már beállott. Ezért aztán Bárdossy Krudy ezredest
hallgatásra intette és figyelmeztette, hogy ellenkezo magatartása
ránézve kellemetlen következményekkel járhat. A miniszterelnökség
tisztviseloi is parancsot kaptak, hogy hallgassanak.
Krudy ezredes ez annakidején tett jelentését Bárdossy
perében 1946-ban esküjével erosítette meg.

Elméletileg ugyan nem teljesen kizárt az a lehetoség,
hogy Krudy repüloezredes 1941. június 26-i megfigyelése
esetleg téves volt, ez azonban két okból nagyon is valószínutlen.
Mint említettem, vezérkari fonökünk éppúgy kívánta volt,
akárcsak Hitler, hogy résztvegyünk a háborúban. Mindkettojüknek
tehát, hogy úgy mondjam, „érdekében” állott, hogy az
a „kihívás”, amelynek hiányára Hitlerhez intézett levelemben
elutasító álláspontom megokolása során hivatkoztam, valóban
bekövetkezzék. Másrészt ismeretes, hogy milyen gyenge lábon
állt az orosz légiero különösen akkor, a gyors visszavonulás
napjaiban. Nyilvánvaló, hogy az oroszok összes bevetésre alkalmas
gépeiket az elonyomuló ellenség ellen fordították, és
nem rendelkeztek olyan felesleggel, hogy olyan állam városainak
bombázására gondoljanak, amelynek semlegessége kétségtelenül
érdekükben állott.
Ez tehát a Szovjetunióval szemben bekövetkezett hadbalépésünk
hiteles története.

Horthy: Emlékirataim

bomih 2009.11.23. 09:28:09

A XX. század két legsúlyosabb vesztesége része a magyar sors-tragédiának. A bécsi döntéseket még az illeg. kommunista párt is üdvözölte, Trianon direkt vonalú következménye a 2. magyar hadsereg elvesztése. Amit nem tudhatott Horthy, és senki más sem a Földön, hogy a bámulatos villámháborús sikerek derékba törnek Moszkva és Sztálingrád határainál. Ráadásul, ha Hitler nem ragadja saját kezébe a hadvezetést, akkor a keleti területfoglalások akár tartósak is maradhattak volna, ezzel létrejön a két pólusú világhatalmi rend (USA+német birodalom). Az USA el is fogadta volna a németek kelet irányú terjeszkedését, hiszen a SzU végleges megrokkanása és Uralon túlra szorulása esetén – európai hadszíntér hiányában – sokkal hamarabb visszaszoríthatta volna Japánt a távol-keletről. Az új rend békéje nyilván egy hidegháborús időszak kezdete lett volna, és minden további fejlemény már a nem igazolható találgatások körébe tartozik. Horthy ebben az új világrendben próbált jövőt találni a magyarság számára, és az csak természetes, hogy nem golyófogónak szánta a magyar bakát, és – ismétlem – reálisan nem számolhatott Hitler katonai baklövéseivel.
Horthy felelősségét még sem lehet elvitatni, hiszen nyugat-barát indíttatásból váltott át a hitleri Németország szövetségesévé már akkor, amikor fel sem merülhetett, hogy az I. világháború győztesei tűrni fogják az agresszor újrafelfegyverkezését. Felelőssége cca. ugyanolyan mértékű tehát, mint a nyugaté, amely Hitler kezdeti hódításait (Anschluss, Szudéta-vidék) jóváhagyta.
Mivel senki de senki, így Horthy sem gondolhatott a nyugat ilyen mértékű tehetetlenségére, így a reális elvárás az lett volna, ha kitart a Nyugat mellett. Paradoxon, de az élet rácáfolt erre a realitásra.
Végül: az apologéták felmentik Horthyt a békediktátum aláírásának felelőssége alól, mondván, hogy különben a csonka-Magyarországot sem garantálták volna a győztesek. Lehet, hogy kényszerű beletörődésként az lett volna elvárható, hogy csonka-Magyarország és a történeti alkotmányosság megőrzése felett őrködjön, ahelyett, hogy kockáztatva haderőnket, függetlenségünket, kiszolgáltassa hazánkat a bolsevizmusnak.

La_Fayette (törölt) 2009.11.23. 09:39:41

@Tyreo:

Ajánlom neked az alábbi cikket Karsai László tollából.

beszelo.c3.hu/cikkek/horthy-miklos-1868-1957

Részlet a cikkből:

"Hadba lépésünk több szempontból is, ahogy Talleyrand mondta, több mint bűn, hiba volt. Akkor léptünk be a háborúba, amikor már minden olyan földterületet (a történelmi Felvidék egy részét, Kárpátalját, Észak-Erdélyt és Székelyföldet, a délvidéki területsávot) megkaptunk Németországtól és Olaszországtól (a nyugati hatalmak asszisztenciája mellett), amelynek visszaszerzésében 1920. június 4. után sokáig még reménykedni is hiábavalónak tűnt.34 Történészek általában nem szeretik a „mi lett volna, ha…” típusú kérdésfölvetéseket. Mégis, néha, egyes történelmi pillanatokban érdemes eltűnődni, ha a felelős döntéshozók másként határoznak, mi történhetett volna. Püski Sándortól kezdve hosszasan lehetne sorolni azokat a jobboldali publicistákat, történészeket, akik szerint a második világháborúba a zsidók érdekében kellett belépnünk, és csak a zsidók miatt nem állhattunk át az antifasiszta koalíció oldalára, mert ezzel hazánk német megszállását és a zsidók és más menekültek elpusztítását, a nyilas rémuralmat kockáztattuk volna.35

Ezek a jobboldali publicisták és történészek soha nem említik, hogy Hitler nem számolt Magyarország katonai részvételével a Barbarossa-terv előkészítése során. A könnyűnek tűnő hadjárat előtt a Führer nem akart újabb „vendégeket” hívni ahhoz az asztalhoz, ahol majd a szovjet területeket akarták felosztani egymás között. A szovjet diplomácia vezetője, Molotov külügyi népbiztos Kristóffy moszkvai magyar követ útján mindenesetre már június 23-án üzent Budapestre: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele!”36 Hogy ezt mennyire gondolták akkor Moszkvában komolyan, természetesen nem lehet megállapítani. Azt tudjuk, hogy a náci Németország szövetségesei közül Bulgária volt az egyetlen ország, amely nem üzent hadat a Szovjetuniónak, jutalmul 1945 után megtarthatta azokat a területeket, amelyeket még a második világháború elején, szintén német és olasz segítséggel szerzett meg (vagy vissza)."

Tyreo 2009.11.23. 19:51:09

Rafael most sajnos nincs időm elolvasni a cikket ezért csak arra reagálok amit idemásoltál de igazából amit írtál annak jó részére ott a válasz az előző idézetben. azért is kellett belépnünk mert ha nem lépünk be akkor a románok könnyen visszakaphatták volna É-Erdélyt. ha nem lépünk be akkor a németek megszálltak volna minket ez az általad idézett cikkben is benne van de semmivel nem cáfolja. azt pedig, h Hitler nem várta el a magyar részvétet Horthy szintén leírja de ez is benne van az idézetemben.
OFF végre egy fórum ahol az első hozzászólásom után nem náciztak le kapásból hanem értelmesen válaszoltak:D

2009.11.23. 21:00:39

Természetesen újra és újra meg lehet fogalmazni, hogy a Horthy idejében ki miért volt felelős. Voltak bűnök. Viszont volt bűnhődés is. Jogos is, és jogtalan is. Többszázezren elhagyták az országot, sokakat felakasztottak, deportáltak, Horthy is száműzetésben halt meg. Társadalmi osztályok semmisíttettek meg.

Ez az, ami az 1945-tel kezdődő, egyébként közjogilag mind a mai napig illegitim, új rendszerről nem mondható el. Senkinek még a haja szála sem görbült.

Egyébként a Horthy rendszert zsarnokságnak titulálni egyszerűen történelmietlen. Nem tudja a posztíró mi az a zsarnokság.

La_Fayette (törölt) 2009.11.23. 23:26:07

@csi:

Fú, imádom amikor megérkeznek azok a kommentelők, akiket én magamban már régóta csak szekértábor huszárnak nevezek.

Kedves csi, bejegyzésem azzal kezdődik, hogy írtam régebben egy cikket ezzel a címmel, a Kádár-rendszerről (valójában az egész 48-89 közötti berendezkedésről). Össze is foglaltam röviden a véleményemet, de rá is lehet kattintani a linkre, és el lehet olvasni a cikket, ami egyébként a Népszabadságban jelent meg.

Az ottani több mint 200 kommentben találkozhatsz a másik szekértábor huszáraival. Egy dolog közös bennetek: a beszűkült gondolkodás, a szövegértés hiánya, ezerszer tételesen cáfolt hazugságok folyamatos szajkózása. A különbség annyi, hogy éppen az ellenkezőjét szajkózzátok, mint a másik. Pl. a Horthy-rendszer egy jó, keresztény világ volt, ahol minden rendben volt, mindenről a bolsevikok, meg a zsidók, szabadkőművesek tehetnek, és mindenki, aki mást állít csak kommunista-zsidó-szabadkőműves lehet, általában mindhárom egyszerre. "Balos" párod szerint ellenben a Kádár-rendszer korrigálta a Rákosiék túlkapásait, biztonságot, fejlődést nyújtott a népnek, minden jó volt és 3,60 volt a kenyér, csak a hosszú hajú csibészeknek volt félnivalójuk, nomeg a fasisztáknak, aki mást állít az a fasiszták (vagyis a Fidesz) szekértolója.

Én ezt végtelenül unalmasnak és hazugnak találom. Mostantól kezdve az ilyen hozzászólásokra csak annyival fogok reagálni, hogy "szekértábor huszár", és erre bíztatok mindenkit, mindenhol, minden blogon, minden fórumon.

Tyreo 2009.11.24. 02:56:57

na most már nem kapok választ:(

La_Fayette (törölt) 2009.11.24. 13:52:04

@Tyreo:

Kedves Tyreo,

Bár nem tudom eléggé elítélni, hogy Jobbik szimpatizáns vagy, az ambícióm az, hogy meggyőzzelek róla, tévedsz. Csi-nek válaszoltam ilyen nyersen, nem neked, mert hozzászólásod, bár nem értek egyet vele és vitánk van egymással, teljesen a normális keretek között marad. Látod, ilyen rossz reflexeink vannak egymásról, magadra veszed, amit nem neked írtam. :(

Tyreo 2009.11.24. 15:08:23

tudom, hogy nem nekem válaszoltál így ezért kérdeztem, hogy én nem kapok-e választ amúgy a céljaink azonosak csak én téged szeretnélek meggyőzni:D

chimie · http://addict.blog.hu/tags/brief 2009.11.29. 11:04:33

Hát abban asszem mindenki egyetért (itt), hogy Horthy nem volt egy különösebben nagy formátumú államférfi. Nekem már ez is elég lenne ahhoz, hogy ne kezdjem visszasírni.
Az meg, hogy kormányzóként nem volt / ne lett volna tudomása számos dologról... a maga nemében talán még szánalmasabb, mintha igen.

@csi: neked melyik rendszer a legitim? Horthy királysága király nélkül vagy egy általános szavazójogon alapuló demokrácia? Az indoklásért is pont jár.
süti beállítások módosítása