A Magyar Rektori Konferencia továbbra sem engedélyez pártpolitikai rendezvényeket az egyetemeken. Eztán is csak szakmai alapon szervezhetők politikai események, ahogy eddig is – adta hírül a sajtó, úgy egy hete. A rektorok ugyanis nem akarják, hogy politikai kampány folyhasson az egyetemek falain belül, valamint „nem akarnak teret adni a szélsőséges politikai nézeteknek“. A Corvinus Egyetem rektora szerint a hallgatók sem értenek egyet azzal, hogy ez egyetemen pártpolitikai szervezetek kampányoljanak.

Nos, legalább azt kaptuk, amire számítottunk, az ember a rektorokban nem tud csalódni. Az egyetemek úgynevezett politikamentessége természetesen hülyeség, sőt, káros ostobaság. Miért?

Először is, a jelenlegi állapot csak a szélsőségeseknek kedvez, csak konzerválja, hogy újabb és újabb generációk legyenek beoltva a demokratikus, polgári viselkedési minták ellen. Másodszor, a politika kitiltása az egyetemi demokráciát, a hallgatói érdekképviseletet is ellehetetleníti (most ugyanis nincs ilyen, a HÖK-ök legitimációja valószínűleg még annál is gyengébb, mint amilyené a KISZ lehetett).

Nézzük először az érvek bornírtságát. Nem akarnak teret adni szélsőséges politikai nézeteknek? Hogy mi van? Amikor engem felvettek az ELTE BTK-ra, és megkaptam a kis hallgatói tájékoztató füzetemet beiratkozáskor, köpni-nyelni nem tudtam, mert a Jobbik invitált, mint hallgatói klub, a tagjai sorába egy egész oldalon (az ÁJK-n ilyen nem volt, ott ugyanis legalább komolyan vették saját szabályaikat). Igen, a Jobbik, ami bizony az ELTE BTK-n alakult meg, és már akkor is neonáci volt, és alapítói uralták a HÖK-öt.

De egyébként a Lehet Más A Politika is az ELTE BTK-n tartott vitasorozattal kezdte megalakulásának bevezető kampányát. A kettő eset persze csakis az egyetemek párpolitika-mentessége szempontjából hasonlítható össze. És egyébként ezzel el is értünk a tiltás elleni egyik legfőbb érvhez.

A szélsőséges nézetek ellen ugyanis egyetlen orvosság van: demokráciának hívják, amelynek alapja a demokratikus nyilvánosság, a nyílt vita. Az ilyen közegben felnőtt, ehhez szokott ember magát nem az események elszenvedőjének, hanem aktív részesének tekinti, és ennek megfelelően viselkedik.

A politikai szervezetek egyetemekről való kitiltásával azonban továbbra is alattvalókat és nem polgárokat nevelünk. Különösen kétségbeejtő, hogy a rektorok pont a leendő értelmiségieket védenének a gonosz pártpolitikai befolyástól és szélsőséges nézetektől. Márpedig a szélsőséges nézeteknek leginkább kitett embertípus a jelenlegi egyetemista, úgy, ahogy van, szinte tankönyvi definíció:

-       Adott egy jelentősen felduzzadt felsőoktatás, rengeteg hallgatóval, romló színvonallal.

-       A legtöbb egyetemista nem tud eligazodni a tömegképzésben, magára hagyatottan bejár vagy nem jár be az órákra, fogalma sincs, hogy mit fog csinálni az egyetem után, azt viszont már tudja, hogy a képzettségének megfelelő állást nagy valószínűséggel nem fog szerezni.

-       A többség passzív, nem fogékony a politikára, hiszen a politikát, az évszázados magyar hagyománynak megfelelően, úri huncutságnak tekinti. Nevelése otthon, illetve a közoktatásban inkább tekintélyelvű, mint demokratikus normák szerint történt.

Megfelelő körülmények esetén nagyjából ennyi kell egy diáklázadáshoz, terrorizmushoz vagy a szélsőségesek fokozatos térnyeréséhez (Norbert Elias meggyőzően mutatta ki a párhuzamot a 30-as évek szélsőjobboldali, illetve a 70-es évek szélsőbaloldali németországi terrorizmusa között. A terrorizmusnak mindkét esetben, több tényező mellett, megágyazott egy sajátos generációs életérzés, amelynek fontos eleme volt a saját eszméik tisztaságához képest megalkuvónak, piszkosnak tekintett demokrácia megvetése).

De a jelenlegi gyakorlat az egyetemi demokráciát is lehetetlenné teszi. Ha nem lenne kitiltva a politika az egyetemekről máris alakulhatnának mindenféle politikai, világnézeti, vallási, satöbbi alapon hallgatói érdekvédelmi szervezetek, és természetesen a pártok ifjúsági szervezetei is próbálkozhatnának, ha akarnak. És? A diákokat akarjuk maguktól megvédeni? Nem ismerős ez valahonnan? Az embereket önmaguktól diktatúrák szokták „megvédeni“, a dolgok logikája szerint természetesen ebben a védelemben nincs sok köszönet, ahogy a mostani hallgatói érdekvédelemben sincs.

A HÖK-öket jelenleg folyamatosan a belterjesség, előre lejátszott „választások“, korrupció, egymásnak lezsírozott ösztöndíjak, az egyetemi bulik körül történő zabrálás, lopás, az egyetemi épületek kreatív hasznosításának gyanúja lengi körül. Nem alaptalanul. Miközben a HÖK-nek komoly szerepe és jogosítványai vannak, például a támogatások megítélésben is, miközben a HÖK nagy összegek fölött rendelkezik, még élő emberrel nem találkoztam, aki részt vett volna HÖK választáson. Én például nem tudtam, hogy kik voltak a HÖK-ösök, vagy akár, hogy ki volt a HÖK elnöke az ELTE-ÁJK-n vagy a BTK-n (és ezzel nagyon nem vagyok egyedül).

Nem lehet, hanem biztos, hogy ehelyett valós támogatottsággal, felhatalmazással bíró, egymást ellenőrző, egymással a hallgatók szavazataiért versengő érdekképviseleti szervezetekre lenne szükség. Igen, valamilyik világnézeti alapon szerveződne, valamelyik meg biztos semleges lenne. Bízzuk a hallgatókra, hogy kiket választanak, elvégre felnőtt emberekről van szó.