Honfitársaink másokat zsidózó, hazárulózó, cigányozó, magát előszerettel "nemzeti érzelműnek" nevező része egyre gyakrabban viszi hírnevünket a világba. Az egyik legsikeresebb országimázs szakembert, Gyurcsány "we fucked it up big time" Ferencet is rögtön igyekeztek ellensúlyozni a tévé székház felgyújtásával, majd egy tank megfújásával. 2006. októbere óta nyugodtan kimondhatjuk, ha országimázsról van szó, övék a pálya.

"Nemzeti érzelmű" honfitársaink az elmúlt szűk egy hónapban ismét elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket. Jó mulatság, férfi munka volt! - gondolhatják. Hiszen, segítséget kapva az önmegsemmisítő funkcióra kapcsolt MSZP-től, az alábbi híreket sikerült Magyarországról a nemzetközi sajtóban megjelentetniük:

- Kertész Imre a növekvő magyarországi rasszizmusról beszélt rendkívül keserűen a Die Weltben. (Mert Kertész Imre Németországban hatalmas szellemi tekintélynek számít, 80-ik születésnapja alkalmából az egész német sajtó őt ünnepelte. Ő az a Nobel-díjas író, akit mifelénk Imre Kertészként szokás csak emlegetni a "mérsékelt" jobboldali sajtóban is.)

- Az Economist című angol hetilap, amit minden túlzás nélkül nevezhetünk a világ legbefolyásosabb hetilapjának, egy egész oldalt szentel hazánknak legfrissebb számában. Beszámolt Molnár Oszkár viselt dolgairól, ennek apropóján elmélázott a leendő kormánypárt és a szélsőségesek viszonyán, megénekelte a két országos rádió frekvencia ügyét, a pécsi fideszes önkormányzat esetét a francia Suez vállalattal, és még volt ideje kitérni a Fidesz populista retorikájának elemzésére, valamint arra is, hogy a magyar jobboldai sajtó a külföldi befektetőkkel kapcsolatos összeesküvés elméletekkel és antikapitalista retorikával van tele.

- A Newsweekben, ami az Economisthoz hasonlóan marginálisnak tekinthető, amerikai hetilap, Paul Hockenos, a térségünkkel foglalkozó legfontosabb újságírók egyike, a Fideszt nemes egyszerűséggel az európai szélsőjobboldal olyan figuráival helyezte egy ligába, mint Le Pen, a belga Vlaams Blok, Jan Slota, és a lengyel Kaczyński fivérek.

- A svéd közszolgálati tévé kulturális magazinja pedig egy közel 4 perces riportban számolt be a Demokrata című hetilap egyik állandó glosszaírójának, Pozsonyi Ádámnak legutóbbi alpári cikkéről, amelyben a neki nem tetsző írók könyveinek megsemmisítésére szólította fel elvtársait (Svédországban éppen jobboldali kormány van hatalmon egyébként). A megsemmisítésre ítélt művek íróit (például Nádas Pétert, Konrád Györgyöt) pedig betegnek, hazaárulónak, fertőzőnek nevezte. A riportban elhangzik, hogy a cikket megjelentető Demokrata a legnagyobb ellenzéki párt elnökének kedvenc lapja. A pálmát, a lap főszerkesztője, Bencsik András viszi el, amikor a riport végén tört angolsággal azt bírja mondani a telefonba önhangján, hogy "Íz it rílli dö biggöszt práblöm in Szvídön?". 

De az országimázs végülis a legutolsó, amin normális ember aggódik ilyenkor. Talán nem csak én emlészem arra, amikor Orbán Viktor miniszterelnökként képes volt azoknak az értelmiségieknek a nevét az Országgyűlésben felolvasni, akik szerinte az ország és a kormány rossz hírét keltik nyugaton. Miközben ezt tette, kormánya és országa jó hírnevéért aggódott éppen.

Én a hazámért aggódóm nagyon, a hírnevünkért sajnos már felesleges.

u.i.: a svéd riportban, ha a felirat nem kapcsol be magától, a lejátszó jobb alsó sarkában a kis háromszögre kell rákattintani, majd a felgördülő kis menüben a cc -re