A közéleti viták visszatérő témája a magyarországi közállapotok hosszas és gyakorta parttalan elemzése, a bizalmatlanság és az agresszivitás kiterjedtségének konkrét példákon keresztül történő szemléltetése. A közelekedési morál, a parlamenti viták kultúrálatlanságának foka és a közéleti megszólalások otromba stílusa mind-mind kedvelt példái a vitázóknak. A H1N1 vakcinával kapcsolatos, mára konkrét haláleseteket eredményező súlyos világnézeti törésvonalnál azonban egyetlen ügy sem világít rá jobban a magyar társadalom tragikus megosztottságára.

Az először Mexikóban, majd pár nappal később egész Észak-Amerikában jelentkező fertőzések és halálesetek néhány hétig lázban tartották a hazai közvéleményt - egészen addig, amíg a WHO skáláján hatos fokozatot, azaz világjárvány státuszt kapó fertőzésről be nem bizonyosodott (az akkori vizsgálatok szerint), hogy a H1N1 fertőzés mortalitási rátája alig magasabb, mint a szezonális influenza vírusok hasonló mutatószámai. Ekkor még csak utalásokat tett az Egészségügyi Világszervezet arra, hogy a halálozások kórfája és a betegség lefolyása jelentősen különbözik az eddig ismert járványokétól. A következő hónapok a felkészülésről szóltak, viszonylag alacsony intenzitású médiafigyelem mellett, a biztonságérzet fokozatosan javult a magyar oltóanyag készenlétéről szóló tudósítások hatására. Az Ukrajnában kitört, később a szezonális influenza, az új influenza és egyéb légúti megbetegedések keverékeként (és nem mutációjaként) azonosított járvány jelentős és intenzív lakossági figyelmet fordított a H1N1-gyel kapcsolatos hazai fejleményekre.

Az hazai oltások kiszállítása és igényelhetősége ekkor már jó egy hónapra tekintett vissza. Az Omnvimvest Kft. tulajdonába privatizált, egyébként világszínvonalú vakcinagyártó központ által rekordidő alatt kifejlesztett oltás megfelelt a szakhatóság (OGYI) minőségi elvárásainak (törzskönyvezve lett), így hazai terjesztése semmilyen akadályba nem ütközött. A legsúlyosabb kormányzati és hatósági (ÁNTSZ) kommunikációs mulasztás azonban már a kezdetek kezdetén megtörtént, és később a média aktív közreműködése mellett egészen kusza helyzetet teremtett. Nem sikerült ugyanis a kommunikáció szintjén kettéválasztani az oltás minőségét és a tulajdonosi háttér, a logisztika és a szabályozás azon visszásságait, amelyek semmilyen szinten nem érintették az oltás hatásosságát és esetleges mellékhatásait.

Az oltás beadhatóságával kapcsolatos kommunikáció is komoly kívánnivalót hagyott maga után. Már a kezdetek kezdetén szakmai kollégiumok, egyes szakorvosi csoportok és a betegekre nagy hatást gyakorló háziorvosok kérdőjelezték meg az oltás hatásosságát, kétes érvekkel felnagyították annak potenciális mellékhatásait, később pedig egyes igen veszélyeztetett célcsoportokat (terhes nők, kisgyermekek) tanácsoltak el az oltástól. A médiában lassanként uralkodóvá váltak a kételyeket ébresztő állásfoglalások a szervezetlen központi kommunikációval szemben. Nem sikerült tehát az egészségügyi kormányzatnak világos szakmai konszenzust teremtenie az oltás minőségével és veszélytelenségével kapcsolatban, a felmerülő kétségekre pedig késve, hatástalanul és erőtlenül reagált. A járványügyi honlap november végi indítása, miközben a honlap maga színvonalas, jól példázza az oltás minőségével kapcsolatos kommunikáció csődjét. Az európai (EMEA) törzskönyveztetés elmaradása ugyancsak nem segített a kétkedők meggyőzésében.

A súlyos erkölcsi válságra és társadalmi szakadékra pedig az ellenzéki politikusok és a "baráti" média vérlázító magatartása ad példát: a Helyi Thémában Falus Ferenc oltásának hitelességét kérdőjelezték meg (külön elborzasztó, hogy ehhez egy szakorvos is nevét adta), a Fidesz elnöke pedig mindössze a Kisalföldben(!) tett interjújában látta helyénvalónak közölni, hogy beoltatja magát és gyermekeit. A kettős beszéd természetesen nem maradhatott el: Orbán Viktor családjából Lévai Anikó "kontrollcsoportként" nem oltatta be magát, táptalajt adva ezzel az oltással kapcsolatos okkult összeesküvés-elméleteknek.

A WHO által is hatékonynak és kiváló minőségűnek ítélt vakcinában józan gondolkodású ember, elégséges és hiteles információ birtokában egyszerűen nem láthat nagyobb veszélyt, mint az influenzás fertőzésben. A korábban említett visszásságok azonban tovább mélyítették a bizalmatlanságot. Az EKI által alkalmazott felháborító nagyságú árrés (500 Ft a nagykereskedők által ajánlott 48 Ft helyett), az EKI kizárólagos értékesítési jogai, a patikákba történtő kiszállítások lassúsága a logisztikai rendszerrel kapcsolatos jogos kérdések sorát vetették fel - érdemi válasz nem érkezett. A szabályozás ugyancsak rengeteg kivetnivalót hagyott maga után: hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon nem juthatunk hozzá a világ legnevesebb innovatív gyógyszergyárainak (más technológiával - split vírust használtak a teljes elölt vírus helyett - készült, adott esetben más mechanizmusú) oltóanyagaihoz? Miért ne vásárolhatná meg valaki a külföldi terméket akár kétszeres-háromszoros áron akkor, ha abban jobban megbízik? A tulajdonosi háttérrel kapcsolatos problémákat pedig már unalomig ismerjük: offshore ciprusi cég, amely mögött nem világos, hogy milyen magánszemélyek állnak, egészen egyszerűen nem vállalhat végső felelősséget egy milliók megóvásáért felelős oltóanyagért. Az eset további pikantériája, hogy az ötven nemzetbiztonságilag külön kezelt cég közül kizárólag az Omninvest Kft. tulajdonosi háttere tisztázatlan.

Az ellenzéki kommunikáció természetesen ezeket a kétségtelenül sürgős tisztázásra váró kérdéseket is arra használta, hogy súlyos ellenszenvet ébresszen az oltás iránt. Mindannyian jól tudjuk, hogy a népesség minél szélesebb körének immunizálása a H1N1 ellen olyan nemzetstratégiai kérdés, amit hihetetlen felelőtlenség napi kommunikációs győzelem-pontokért kockáztatni vagy szándékosan akadályozni. Márpedig ma ott tartunk, hogy tisztességes baloldali beoltatja magát, míg tisztességes jobboldali polgár kizárólag C-vitaminnal és homeopátiás szerekkel védekezik. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az orvostársadalom is képes volt leereszkedni erre a meglehetősen alacsony szintre; jól látjuk, hogy a kismamákat megijesztő hecckampány hova vezetett. Az intenzív osztályokon dolgozók pszichiátriai kezelésre szorulnak, olyan súlyos lefolyású a terhes nők megbetegedése.

Az ideológiai harc helyett azonnali a felmerülő kérdések tisztázásra, a bizonytalanság kialakulásáért felelős személyek megnevezésére és rendkívüli, politikai oldalakon átívelő megegyezésre lenne szükség (javaslat: a köztársasági elnök is megszólalhatna). Hiszen még mindig csak 1,8 millióan oltatták be magukat a szükséges 4 millió helyett.