Mert nem számít. Átlagosan négy-öt naponta öl meg egy nőt jelenlegi vagy volt partnere. A legfrissebb adat: egy év alatt 58 halálos áldozata volt a családon belüli erőszaknak. (Ezeket a brutális gyilkosságokat szokta a bulvársajtó "szerelemféltésként" tárgyalni.) A gyilkosságot pedig természetesen folyamatos erőszak előzi meg. A NANE és az Amnesty International szombaton indította éves szokásos rendezvénysorozatát a nők elleni erőszak ellen.
Ma Magyarországon a jogvédők becsélesei szerint 400 ezer olyan nő él, akit kapcsolatában rendszeresen bántalmaznak. Rendszeresen. Ez folyamatos lelki és fizikai terrort, gyakran nemi erőszakot, szisztematikus, állandó bánatalmazást jelent. Folyamatosat. Néhány éve egy reprezentatív, 1000 fős, a nők elleni fizikai és nemi erőszak mértékét felmérő kutatásban a nők 28 százaléka beszélt fizikai erőszakról a kapcsolatán belül, és 7 százalék számolt be arról, hogy partnere akarata ellenére szexre kényszeríti. Az erőszak a legtöbb esetben a gyerekek ellen is irányul, de ha még nem is, képzelhetjük, milyen állapotban lehetnek azok a gyerekek, akik rendszeresen végighallgatják és nézik, ahogy anyjukat verik, megerőszakolják, megalázzák.
A magyar törvényhozás, a magyar rendőrség és bíróságok pedig teljes egységfrontban nézik ezt tétlenül.
Az érvényben lévő távoltartási rendelkezés teljes csőd, alkalmazhatatlan, nem védi az áldozatokat. A magyar törvényhozás nem hajlandó más országokban már bevált, az áldozatokat eredményesen védő szabályozást átvenni. A képviselők ehelyett pótcselekvésekkel foglalják el magukat. Összehasonlításképpen: a távoltartást a bevezetését követő két évben összesen 141 esetben rendeltek el. A hasonló lakosságszámú Ausztriában ugyanennyi idő alatt 3200-szor.
Az Amnesty International jelentésében megdöbbentő, vérfagyasztó joggyakorlatról olvashatunk a nemi erőszakkal kapcsolatban. Magyarországon ugyanis a legtöbb esetben a bíróságok nem tartják elegendőnek, ha az áldozat nem egyezett bele az aktusba, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy félelmét, teljes kiszolgáltatottságát kihasználva erőszakolták meg. Nem, mert védekeznie is kell. Védekeznie, küzdenie, verekednie egy jóval erősebb férfival, azt kockáztatva, hogy brutálisan össze is verik (ha ez addig nem történt meg), talán meg is ölik. Ennek hiánya, ugyanis mifelénk minimum enyhítő körülmény. Abban az esetben is így volt, amikor egy párt négyen megtámadtak, a férfit agyba-főbe verték, a nőt pedig megerőszakolták (hármukat jogerősen felmentették, a negyedik pedig felfüggesztettel megúszta), meg akkor is, amikor például egy 15 éves epilepsziás lányt megerőszakolt egy 40 éves férfi (a fickó másodfokon felfüggesztettel elsétált). Nem védekeztek eléggé - szólt a bíróság indoklása.
Az Amnesty jelentése idéz egy 20 éves tapasztalattal rendelkező bírónőt, aki azt állítja, hogy ha megerőszakolnák, nem tenne feljelentést. Mert az áldozatot kezelik bűnösként. Mert mindent az áldozatnak kell bizonyítania, mert abból indulnak ki, hogy magának köszönheti, most mit ugrál.
A bírósági, rendőrségi és törvényhozási gyakorlatból kiviláglik, hogy Magyarországon a nőket nem tartják érdemesnek arra, hogy életükkel, testükkel maguk rendelkezzenek.
A változásnak természetesen a megfelelő törvények meghozatalával, és a rendőrségi és bírósági gyakorlat radikális megváltoztatásával kell kezdődnie, méghozzá minél hamarabb (leginkább azonnal).
De a helyzet akkor fog gyökeresen megváltozni, ha nem nézünk félre, mikor tudjuk, hogy veri a férje a szomszédasszonyt, ha a bántalmazott nőnek családja, barátai nem javasolják a tűrést, ha a bántalmazott asszonyoknak lesz hová menniük gyerekeikkel. És ha munkahelyükön nem hívnak felnőtt nőket férfi kollégáik, főnökeik Klárikának, Évikének, satöbbi. Ha majd a nők ugyanazért a munkáért, ugyanannyit keresnek. Ha az első disznó viccnél, egy munkatársra való szexuális utalásnál, a zaklatás legelső egyértelmű jelénél azonnal kirúgnak valakit munkahelyéről.
Köztes megoldás nincsen.
